2017. október 6., péntek

Jenny Han: A fiúknak, akiket valaha szerettem - A fiúknak, akiket valaha szerettem #1

Ez a bejegyzés a Prológus Young Adult hetének keretében látott napvilágot. A könyvért hálás köszönet a Könyvmolyképző Kiadónak!

Amint először megláttam a könyv még külföldi (gyönyörű) borítóját, egyből tudtam, hogy nekem ez kell. A magyar megjelenés után egyik barátnőm pedig ódákat zengett róla, és követelte a folytatást, így hát nem is volt kérdés, nekem is tudnom kell, mi ennyire fantasztikus a sztoriban.

Írás közben egy csöppet sem fogom vissza magam. Úgy fogalmazok, mintha ő soha nem olvasná el. Merthogy nem is olvassa. Minden egyes titkos gondolatomat, gondos megfigyelésemet, mindent, amit eltettem magamban, belesűrítem egy levélbe. Amikor megírtam, lezárom, megcímezem, majd elteszem a pávakék kalapdobozba.
Ezek nem szerelmes levelek a szó legszorosabb értelmében. Akkor íródnak, amikor már nem akarok többé szerelmes lenni. Búcsúlevelek. Mert miután megírtam őket, nem emészt többé a mindent felemésztő szerelem. Onnantól fogva úgy tudom megenni reggel a gabonapelyhet, hogy közben nem azon jár az eszem, vajon ő is banánnal szereti-e a Cheeriost. Úgy éneklem a szerelmes dalokat, hogy már nem neki éneklem. Ha a szerelem olyan, mint a megszállottság, a leveleim olyanok, mint az ördögűzés. Megszabadítanak. Legalábbis azt kéne tenniük.

Eredeti cím: To All The Boys I’ve Loved Before
Megjelenés éve hazánkban: 2015
Eredeti megjelenés: 2014
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
Kiadói sorozat: Vörös Pöttyös
Oldalszám: 360


Legelőször a borítóról szeretnék néhány szót szólni, ugyanis amellett képtelenség elmenni szó nélkül. I-MÁ-DOM! Komolyan mondom, eddig ez az a borító, amelyik legjobban tükrözi az általa rejtett történetet azok közül, amelyeket valaha csak láttam. Ráadásul nagyon emlékeztet a bookstagram profilokra amiket követek, szóval még több szimpátiát nyert a részemről. Nem tudom egyébként, hányan vettétek észre, de a lány, gondolom Lara Jean, balkezes, ami például nem derül ki a könyvből (vagy csak én nem emlékszem rá :D). Engem pedig valamiért boldoggá tesz, hogy hozzá tudott tenni egy picit a borító a főszereplő karakterének leírásához, szóval mindenképpen helyet kap a kedvenc külsővel rendelkező regények listámon.

Jenny Han
forrás
Mániám az írók stílusának „kibeszélése” is, úgyhogy ez most sem maradhat el. Nem olvastam még Jenny Han-tól, de tudom, hogy ő írta A nyár, amikor megszépültem sorozatát, amit elég sokan dicsérnek, ezért hát jogosan vagy jogtalanul, de kicsit többet vártam tőle. Számomra kicsit túlságosan egyszerű volt a fogalmazás (a többi YA-hoz viszonyítva természetesen, nem egy Jókaihoz), a gondolat volt, ahol megakadt, nem volt olyan kellemes, lágy folyása a szövegnek. Egy kis humort is hiányoltam még, jót tett volna az írásnak.
De mentéségre legyen mondva a könyvnek, ha találtam is benne egyáltalán szerkesztési hibát, nem volt fatális a dolog, és ennek nagyon-nagyon örülök. Allergiás vagyok arra, amikor a szavak folyamatosan félre vannak gépelve, a nevek felcserélve egy nyomtatott regényben, amiért kiadtam 2-3000 forintot.

Magáért a történetért viszont mindenképpen megéri elolvasni a könyvet, és bizony nem tudsz majd megállni, követelni fogod a folytatást. Alapvetően romantikus sztoriról beszélünk, ami fiataloknak íródott, tehát nem kell világmegváltó sorsok után keresgélni a sorok között. Nagyon tetszett, hogy az írónő nem tette egyből egyértelművé a helyzetet, viszonylag elég sokáig hagyta, had főjön az olvasó a saját levében kicsit, míg izgul, vajon merre is mozdulnak el az érzelmek. Nincsenek hatalmas csavarok, de nem is kiszámítható a cselekmény, megtartja azt az arany középutat, ami pont elég ahhoz, hogy csak hagyjuk magunkat sodródni az árral és élvezni, amit Jenny Han megálmodott.

forrás
Amit egyszerűen gyönyörűnek találtam a történetben, az a Song lányok egymás iránti szeretete, az, ahogy mindig összetartanak, és bármi is történjék, visszatalálnak egymáshoz. Ez a kapcsolat, és nem a szerelmi szál volt az a tényező, amely a legtöbbet alakított főszereplőnk személyiségén, ami egy álmodozó, hebrencs lánykából felelősségteljes, odafigyelő fiatal nőt faragott.

Nem lett abszolút kedvenc karakterem a főszereplő, de kétségtelen, hogy nagyon megkedveltem. Magamra emlékeztetett abban, hogy én is mindig inkább csak elképzelem a dolgokat magamban ahelyett, hogy megpróbálnám valóságossá tenni őket, és egy úgysem sikerülhet felkiáltással elintézem a dolgot, mielőtt még egyáltalán megpróbálnám. Örültem annak, hogy bár a személyisége Lara Jeannek kicsit hajazott egy szürke, félénk kisegérére, mégsem ilyennek tüntette fel külsőre, hanem inkább az izgalmasnak, érdekesnek és szokatlannak ábrázolta őt. Mert nem minden visszahúzódó személynek kell követnie a sztereotípiákat és szürke pulcsiban, farmerben és tornacipőben megjelennie mindenhol.

Összességében én élveztem a könyv olvasását, de még mindig kínoz a vágy, hogy megtudjam, hogyan is folytatódik Lara Jean élete, pedig már majdnem egy hete, hogy befejeztem a regényt. Mindenképpen érdemes elolvasni egyszer, nagyszerű kikapcsolódást nyújt, ha csak pihenni és szórakozni szeretnénk, esetleg egy gyors olvasmányt keresünk.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése