Mary E. Pearson: Az árulás szíve - Fennmaradottak krónikái #2

 

Ez a bejegyzés a Prológus High fantasy hetének keretein belül látott napvilágot. 

Figyelem! Az első részre nézve spoilert tartalmazó bejegyzés következik!

Az árulás csókja elsöprő sikert aratott nálam, imádtam a csavarjait és a különleges világot, amit bemutatott a könyv. Így hát nem is csoda, hogy nem sokkal később (miután tesóm megkapta ajándékba, és végre sikerült lenyúlnom tőle) hatalmas lelkesedéssel vetettem rá magam a folytatásra, félve, hogy talán nem fog annyira tetszeni, mint a trilógia első része.

Egy hercegnő keresi a helyét az újjászületett világban.

A Venda barbár birodalmában foglyul esett Lia és Rafe számára alig van esély a menekülésre. Kaden, hogy megmentse Liát, akit korábban meg kellett volna ölnie, most azt állítja, hogy a hercegnő különleges adottságot birtokol – ez pedig felkelti a vendai komizár érdeklődését.

Semmi sem fekete vagy fehér többé. Rafe hazudott Liának, ám feláldozta a szabadságát, hogy megvédje. Kaden az életére tört, most mégis megmenti. A vendaiakról pedig, akiket Lia világéletében barbárnak hitt, kiderül, hogy távolról sem azok.

Liának meg kell küzdenie a neveltetésével, az adottságával és saját érzéseivel, miközben veszedelmes játékba fog az ellenséges főváros szívében… és döntései mindörökre megváltoztatják hazája, Morrighan és a saját sorsát.

Eredeti cím: The Heart of Betrayal

Megjelenés éve hazánkban: 2016

Eredeti megjelenés: 2015

Kiadó: Gabo

Kiadói sorozat: -

Oldalszám: 408

Ami rendkívül tetszett a legelső pillanattól kezdve, hogy kinyitottam a könyvet, az a folytatólagos kezdés volt. Pontosan abban a pillanatban vettük fel újra a történet fonalát, ahol az elsőző könyvben abbahagytuk, így nem kellet a visszaemlékezéseket direkt és számomra már elcsépeltté vált unalmas módon befogadnia az agyamnak.

Az árulás csókjáról írt értékelésemben már ömlengtem egy sort, mennyire imádtam a világfelépítését a könyvnek, viszont hiányoltam egy kis részletességet. Na, itt mindent megkaptam, amire csak vágytam ilyen téren, főleg Vendát mutatta be az írónő legrészletesebben, de az ősi történeteket és a három fő királyság történelmét és eredetét is egyúttal, ezáltal teljes képet adva arról, mivel is áll szemben Lia. Azt hittem, Vendát, mivel „barbárok” lakta terület, nagyon nem fogom szeretni, ennek ellenére mégis a szívembe zártam különleges ősi szokásaik és természetközeli gondolkodásmódjuk miatt az ottani embereket. Legalábbis nagy részüket, akik éppen nem akartak senkit megölni, vagy összeesküvést forralni…

forrás

A cselekmény volt főleg az a pontja ennek a résznek, ami annyira nem nyűgözött le. Volt már ilyen estem Gayle Forman: Csak egy nap című regényével. Az elején izgalmasan indul a sztori, már tűkön ülve várjuk, hogy végre valami nagy csattanó következzen be, erre elkezd stagnálni a történet, egy helyben toporgunk szinte majdnem a befejezésig, amikor is úgy meglódulnak megint a történések, hogy csak nézünk, mint hal a szatyorban, egészen addig, míg egy hatalmas függővéggel el nem érünk az utolsó oldalig. Kissé idegtépő, még jó, hogy világos színű a hajam, így annyira nem fognak látszani az ősz hajszálak, amiket az ilyen könyvek adnak nekem.

Sokkal jobban élveztem volna az olvasást, ha a közepét kissé lerövidítették volna a történetnek. Értem én, hogy fontos dolgokkal kellet dűlőre jutnia magában a főhősnek, de kérlek, még a kémia témazáróra is hamarabb megtanultam az elmúlt hónap anyagait, pedig az sem két percembe telt. Bármilyen fantasztikus stratégiát is eszelt ki Lia, azt kicsit gyorsabban és 70 oldallal hamarabb is megtehette volna. (Ezzel egyébként a harmadik kötetben nem lesznek problémái, szóval ilyen szempontból kis contradiction-t látok a gépezetben…)

A szereplők közül talán Kadent tudnám kiemelni, aki érdemleges előrelépést is tett személyiségfejlődés terén, ami nem meglepő, lévén Venda az ő otthona, így várható volt, hogy itt történik vele egy-két érdekesebb dolog. Nagyon spoilerezni nem akarok, de jó volt látni, ahogy sikerült átértékelnie magában néhány gondolatot, így megtette az első lépéseket a jobb emberré válás útján. Mert ugye, mint minden női olvasó észrevetette, eddig igen erősen tartotta magát a rosszfiús külső mögé elrejtőző érző lélek imidzshez, ami tökéletes book boy crush alannyá tette.

forrás

Ami miatt nagyon-nagyon elszomorodtam olvasás közben, annak szerencsére semmi köze nem volt a történethez. Nagyon imádom a trilógia minden borítóját, így nyilván óvatosan bántam a könyvvel, ennek ellenére mégis szó szerint szétesett a kezemben a könyv, amennyire én meg tudtam ítélni, a ragasztó engedte el a lapokat a gerincénél a kötetnek. Nem tudom, másoknak milyen tapasztalatai vannak a kiadó példányaival, de nekem nem ez volt az első Gabos regényem, ami nem élte túl a történet végét – pedig semelyik másik kiadóval nem volt ilyen téren problémám. Szóval nagyon reménykedem, hogy a jelen pillanatban is olvasott drágaságos harmadik részem egyben maradjon, a széltől is óvom szegényt.

Összességében, az említett negatívumokkal együtt is sikerült meggyőznie abban a könyvnek, hogy igenis folytatnom kell a sorozatot, bár gondolom erre mindenki rájött, aki idáig elolvasta a bejegyzést… Kicsit több izgalmat és karakterfejlődést vártam, de legalább kaptam helyette egy kis Venda-történelmet, ami legalább annyira megfogott. Szerintem mindenképpen megérte elolvasnom a könyvet, és bárkit, aki az első rész végére ért, csak bátorítani tudok a folytatásban, hogy ragadja meg Az árulás szívét, mert nagyon is szerethető könyv.