S. Jae-Jones: Alvilági dal - Alvilági dal #1

Ez a bejegyzés a Prológus Karácsonyi-Gasztro projekthetének keretein belül látott napvilágot.

Holnap Szenteste, így hát milyen más aktualitással is érkezhetnék, mint egy téli könyv értékelésével? Na jó, beismerem, annyira mégsem téli ez a könyv… Az alvilági dal eredeti címe Wintersong volt, magyarul pedig nemrég jelent meg, ezért gondoltam, hogy beleszorítom még néhány mondvacsinált indokkal a Prológus Karácsonyi-Gasztro projektjébe… Mert egyébként, nem sok köze van az évszakhoz. De annál érdemesebb elolvasni!

Sötét, romantikus és felejthetetlen könyv a Szépég és szörnyeteg felnőtté vált rajongóinak. 
Az év utolsó éjszakája. Beköszönt a tél, és a Goblinkirály kilovagol, hogy feleséget keressen magának…

Liesl a varázslatos és veszélyes Goblinkirályról szóló legendákon nőtt fel, amelyek elragadták a lelkét, a szívét, és ihletet adtak, hogy zeneműveket komponáljon. Mára Liesl már tizennyolc éves, a családi fogadó körül segít, és a zene köré szőtt gyermekkori álmai és képzelgései semmivé lettek. 

Ám amikor a Goblinkirály elrabolja a húgát, Liesl számára nincs más út, mint utána menni az Alvilágba, hogy megmentse. Megérkezve e különös, magával ragadó világba, amelyet egy rejtélyes férfi ural, hamarosan lehetetlennek látszó döntést kell hoznia. Az idő és az ősi törvények ellene dolgoznak, és Lieslnek meg kell tudnia, ki ő valójában, mielőtt a sorsa beteljesedne.

A zenével és varázslattal teli könyv egy olyan világba ragad magával, amit nem lehet könnyen elfelejteni.

Eredeti cím: Wintersong

Megjelenés éve hazánkban: 2017

Eredeti megjelenés: 2017

Kiadó: Menő Könyvek

Kiadói sorozat: -

Oldalszám: 448

az angol borító

Néhány szót a borítóról, mielőtt mélyebb vizekre eveznénk, ugyanis ez nagyon kikívánkozik belőlem. MIÉRT?!?! Mit tettetek az én drágaságommal, Menő Könyvek? Pedig olyan szép volt a külföldi kiadás, én lettem volna a világ legboldogabb embere, ha megtartják az eredeti designt. Az eredeti pont az egyszerűsége, visszafogottsága miatt tetszett nagyon, és bár tény, hogy a magyar borító jobban visszatükrözi a történet szimbólumait, eléggé zsúfolt, össze-vissza hatást kelt számomra.

Mivel angolul olvastam a könyvet, így a magyar fordításról nem nyilatkozhatok, de annyit mondhatok, hogy S. Jae-Jones engem kilóra megvett a stílusával. Általában nem igazán vagyok híve a leírásoknak, én inkább az „essünk neki és legyünk túl rajta” típusú ember vagyok, de az írónő sorait egyszerűen gyönyörűség volt olvasni, olyan kifinomultan tárta az olvasó elé a látottakat. Ha jelenik meg más könyve is az Alvilági dal sorozaton kívül, mindenképpen el fogom olvasni.

Sokszor olvastam már olyan könyvet, ahol a cselekmény és a világfelépítés egymástól függetlenül léteztek, néha pedig az egyik sokkal kiemelkedőbbre sikeredett, mint a másik, háttérbe szorítva ezzel azt. Itt viszont pontosan azt éreztem, hogy sem a cselekmény, sem a világfelépítés nem tudna létezni egymástól függetlenül, mint a könyvmoly sem könyv nélkül. Egyik sem volt tökéletes, ha külön-külön elemezném őket, mindkettőben találnék hiányosságokat, együtt viszont lenyűgöző élményt nyújtottak számomra.

A világ alatt az Alvilági dal esetében csak az Alvilágról beszélhetünk, ami egyértelműen nem egy túlságosan boldog hely. Mégsem csupa kedvetlen zombiból áll, (vagyis nem csak azok élnek ott :P) ennek a helynek is megvan a maga varázsa, és nagyszerű volt látni, hogyan képes az írónő egy ilyen lehangoló alapötletből egy egészen egyedi világot felépíteni.

A cselekmény, bár nehezen indul be, miután úgy istenigazából nyakig benne vagyunk a katyvaszban, csak kapkodjuk a fejünket, olyan intenzitással és gyorsasággal történnek egymás után a dolgok, néha egy-egy érzelmeket letisztázó részre állunk meg, amelyeket én személy szerint imádtam. Mégis hiányoltam valamit a történetből, egyszer sem éreztem úgy az olvasás közben, bármilyen izgalommal is találtam szemben magam, hogy ez lenne a fordulópont a cselekményben, a csúcspont, ahol már lélegezni is alig tudok, ahol kiteljesedik a történet, mindent megértek, és várom, milyen megoldás születik a problémára.

Egy rajongó által készített rajz- Lieslönmaga által
és a Goblinkirály által látott énje
forrás

A szereplőket egytől egyig imádtam, pláne akkor, amikor a szerelemhajó végre kifutott a kikötőből. Bár nem sok karakterrel dolgozott S. Jae-Jones, ő inkább a minőségre adott, mint a mennyiségre.

A Goblinkirály volt az eddigi leghitelesebben ábrázolt kettős természetű uralkodó, akiről valaha is olvastam. Nagyszerűen lett ábrázolva a gyengéd ifjú, aki eredetileg volt, és az érzéketlen goblin, akivé lett, na meg persze a kettő közötti átfedések. Általában nem szeretem, amikor a férfi főszereplő nyáladzik a főhősnő iránt, nála mégis valahogy természetesnek, helyesnek érződött a dolog. Nagyon kíváncsi vagyok, végül mi is történt vele, már alig várom, hogy a folytatásból kiderítsem.

Liesl nem vált az abszolút elsőszámú kedvenc női főszereplőmmé, de azért igencsak megkedveltem őt is. Mivel mostanában rám is eléggé rám jött a művészkedős korszakom, (a későn kiélt imádok-minden-cuki-szőrös-kisállatot időszakommal együtt) ezért különösen együtt tudtam érezni vele a komponálási vágyai miatt. De ami leginkább megfogott a karakterében, az a testvérei iránti olthatatlan szeretete volt, ami minden egyes alkalommal lenyűgöz, akárhányszor ilyenről olvasok egy történetben.

Összességében én mindenképpen tudom ajánlani ezt a könyvet azoknak a YA rajongóknak, akik szeretnének a tinirománcon túlmutató, kicsit komolyabb hangvételű, fantasy elemekkel átszőtt regényt a kezükben tartani. Néhány apróságtól eltekintve rendkívül élveztem az olvasást, és amint megjelenik a duológia második része (legutóbbi értesüléseim szerint 2018. januárjában – angolul) szeretném rávetni magam, ugyanis eléggé sok szál maradt elvarratlanul. De nem kell aggódni, nincs semmiféle gyilkos függővégről szó. ;)

Ui.: Mondjuk arra, hogy a magyar ajánlásban említett Szépség és szörnyeteghez mi köze van a könyvnek, még nem sikerült rájönnöm… Mármint, értem én, hogy Liesl a szépség és a Goblinkirály a szörnyeteg, akiről végül kiderül, hogy nem is olyan rossz arc. De, ennyi? Ha valakinek sikerült megfejtenie ezt az évszázad rejtélyét, légyen olyan kedves és homályosítson fel egy hozzászólással, mert tényleg kíváncsi vagyok rá. :)