 |
| Ez a bejegyzés a Prológus Magyar hetének keretében látott napvilágot. A könyvért köszönet a Könyvmolyképző Kiadónak! |
Réges-régen, még az üveghegyen és az óperenciás tengeren túl is, amikor
a kurtafarkú malac még el sem kezdett túrni, olvastam Tibi első könyvét, a Fogadj
el!-t. Kezdő íróhoz képest elég jónak találtam a történetet, így amikor
lehetőségem adódott legfrissebb írását, a Mikrofonpróbát is a kezemben tartani,
már alig vártam, hogy belevethessem magam a sztoriba, ugyanis a témája az én
szívemhez is elég közel állt.
Hanna, a magányos könyvmoly tragédiaként éli meg, amikor a tanár bátyjával egy vidéki kollégiumba költöznek. Ám ott két fiú is megdobogtatja a szívét.
Lehet-e választani álmaid pasija és életed
legnagyobb meglepetése között?
Mátét a zene éltette, de egy szörnyű eset
miatt vége mindennek. A fiú keserűségében másokat sebez, de amikor megismeri
Hannát, a szócsatáik közben elfeledett érzések ragadják magukkal.
Bunkó srácból is lehet álompasi?
Dávid és Áron túléltek egy iskolai lövöldözést,
és már két éve együtt vannak. A problémáik viszont egyre égetőbben törnek a
felszínre, miközben elkeseredetten próbálják a kapcsolatukat egyben tartani.
Az első szerelem tényleg az utolsó marad?
A kínai származású Xiara egyetlen menedéke
a tánc, ahol mindig békére lel a szülei vagy éppen a társai meggondolatlan
szavai elől.
De vajon képes lesz valaha elfogadni
önmagát?
Az öt barát összefogva, egymást támogatva
küzd a démonaival, és összefognak, amikor szeretett kollégiumukat a bezárás
fenyegeti.
Van
egy pont, amikor a zene lehet az egyetlen megoldás…
Eredeti cím: Mikrofonpróba
Megjelenés éve hazánkban: 2017
Eredeti megjelenés: 2017
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
Kiadói sorozat: Vörös Pöttyös
Oldalszám: 368
Az első gondolat, ami átfutott az agyamon a fülszöveget olvasva, hogy
ez szokásos gimis tiniregény lesz (amikkel egyébként nem szokott bajom, lenni,
sőt, kifejezetten vevő vagyok a témára). Egyrészt egyetértek magammal, másrészt
nem, harmadrészt pedig felkeresek egy dokit, aki tudja kezelni a skizofréniát.
Természetesen megkapjuk a YA könyvek minden rózsaszínségét, a szerelmi szálat,
a nagy problémát, amit a főhősnek meg kell oldania, természetesen mindezt egy
középiskola falai között. Mindemellett azonban olyan komoly témák is
előfordulnak, mint a meleg-párkapcsolatok, családi problémák, rasszizmus
kérdése. Engem főleg az utóbbi gondolkoztatott el nagyon, ugyanis eddig nem sok
történettel találkoztam eddig, amely ennyire nyíltan hívná fel rá a figyelmet,
mennyire kegyetlenek is tudnak leni egymáshoz az emberek azért, mert a bőröd
színe vagy a szemed formája kicsit különbözik az övékétől.
A cselekmény elég változatos, mivel egyszerre több szálon fut a
történet, köszönhetően a váltott szemszögeknek, amit imádtam. Mivel a
Mikrofonpróba a Fogadj el! spin-off köteteként is felfogható, természetesen
visszaköszön az ott megismert pár, Dávid és Áron. Mindig is kíváncsi voltam rá,
vajon meddig tartanak ki egymás mellett a fiúk, és végre megkaptam a választ.
De visszatérve az eredeti témára, én egy pillanatig sem unatkoztam, míg a
regényt olvastam, mivel egész sok szereplővel dolgozott Tibi, a mellékszálaknak
köszönhetően mindig volt, akiért izgulhattam.
 |
| felirat |
A szereplőgárda elég vegyes társaságra sikeredett, egyvalami mégis
közös bennük: egyikük élete sem habostorta. Volt, akit kifejezetten kedveltem
közülük, másokat éppen csak elviseltem.
Sajnos Hannával, a főszereplővel pont hadilábon álltam kissé, és ez engem
is meglepett. Elég fura ezt számomra leírni, de pont a túlzott könyvmolysága
miatt nem jöttem ki vele annyira jól kezdetekben. Kicsit eltúlzottnak találtam,
amikor könyvszereplőkből merített bátorságot, ha valakinek a szemébe akarta
mondani a véleményét, nem igazán tartottam ezt olyan cselekedetnek, ami
bárkinek is eszébe jutna a való életben.
Dávid és Áron személyiségét mostanra sokkal letisztultabbnak éreztem,
mint a Fogadj el!-ben, még megkedvelnem is sikerült őket. Máté egy tipikus
sebzett lelkű szívtipró, nagyon tetszett a háttér, amit kitalált neki Tibi.
Xiarát viszont nem teljesen tudtam hová tenni, mert jó, barátnőnek nagyszerű
volt, de eddig minden szereplőnek a létezése kicsit több célt szolgált, mint
egy plusz név a repertoárban. Mint a kirakó egy olyan darabja, amiről biztos
vagy, hogy jó helyre akarod tenni, de mégsem illik oda 100 százalékosan.
Kíváncsi vagyok, hogy a folytatásban mi lesz vele titkon már vannak
elképzeléseim a dologról.
Úgy gondolom, a Mikrofonpróba egy jól felépített, érdekes, sok fiatalt
megszólító könyv. Pár buktató miatt mégis fájt a szívem.
Először is, nekem túlságosan sok volt benne az időszakos aktualitás.
Vegyük példának Dávid zene iránti szeretetét. Nincs ezzel semmi gond, mindenki
szeret meghallgatni néhány éppen divatos számot. Viszont pont ez volt a baj,
hogy egy éppen aktuális trendnek feleltek meg a dalok. Szerintem egy
szereplőben pont az a jó, ha az „ízlése” 10-20 év múlva sem tűnik
nevetségesnek, ezért szokták inkább vagy kerülni egy-egy énekes vagy szerzemény
konkrét megnevezését, vagy valami klasszikust beállítani rajongása tárgyává,
mint amilyen SzJG Reni kapcsolata volt a Beatles-szel.
Másodszor, értem én, hogy a Tibi szíve erősen a Könyvmolyképző Kiadó
Vörös Pöttyös könyvei felé húz, amivel nem is lenne probléma, én is imádom
őket. Mégis, a jóból néha megárt a sok, szívesen láttam volna, ha már
mindenképp a YA vonalon akart maradni, más sikerkönyveket különböző kiadóktól.
Harmadszor, és ez inkább személyes indíttatásokból zavart, [SPOILER ALERT, SZEMEKET BECSUKNI!] hogy
Áron alig egy hónap alatt eljutott lényegében olyan szintre táncból, mint amire
Xiara eredeti párja több évnyi gyakorlás alatt. Tapasztalatból tudom, hogy bár
határozottan támogatja a fejlődést, ha olyan gyakran próbál valaki, mint ők,
akkor sem lesz belőle olyan profi táncos, mint amilyennek a fiú lett beállítva.
[SPOILER VÉGE]
Mindent egybevetve a Mikrofonpróba nagyszerű könyv azoknak, akik kicsit
többre vágynak, mint egy egyszerű romantikus gimis történet. Azoknak is meleg szívvel ajánlanám, akik
szívesen olvasnak zenéről, táncról, ugyanis még csak most kezdenek igazán beindulni
a dolgok.
Ez a könyv nagyszerűen bemutatja, mekkora ereje is van a barátságnak és
a hangjegyeknek, bármilyen szörnyűség is történjen velünk éppen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése