2017. április 7., péntek

Nicola Yoon: Everything, everything

Már hihetetlenül sok jó dolgot hallottam erről a könyvről, így amikor akciósan megláttam Bookdepository-n, le is csaptam gyorsan egy példányra, onnantól kezdve pedig őrült módjára figyeltem szegény gyanútlanul dolgozgató postást nap mint nap, hogy mikor hozza már végre a csomagot. Így amikor (azt hiszem) előző héten megérkezett ez a gyönyörű drágaság, nem is hezitáltam, azonnal elkezdtem olvasni. Persze elég magas elvárásaim voltak a regénnyel kapcsolatban, és eléggé kételkedtem, hogy sikerül mindet megütnie, azonban végül nem csak, hogy hozta azt a szintet amire számítottam, de minden elképzelésemet felülmúlta.

Nagyon ritka, de nagyon híres betegségben szenvedek. Gyakorlatilag az egész világra allergiás vagyok. Sosem lépek ki a házból. Már tizenhét éve. Csak anyu és az ápolónőm, Carla van itt velem.
Aztán egy napon egy költöztető cég teherautója áll meg a szomszéd ház előtt. Kinézek az ablakomon, és akkor meglátom őt. Magas, vékony, és csak feketét visel – fekete a pólója, a nadrágja, az edzőcipője, sőt még a kötött sapkája is, ami alól egyáltalán nem lóg ki a haja. Észreveszi, hogy őt figyelem, és megakad rajtam a tekintete. Csak nézzük egymást. Olly a neve.
Lehet, hogy nem lehet megjósolni a jövőt, de azért ezt-azt mégis meg lehet. Például nagyjából biztos vagyok benne, hogy bele fogok szeretni Ollyba. És szinte biztos, hogy annak katasztrófa lesz a vége.
Nicola Yoon Jamaicán és Brooklynban, Long Islanden nőtt fel. Jelenleg Los Angelesben, Kaliforniában él a férjével, a kötet illusztrátorával, és a lányával, akiket őrülten szeret. A Minden, minden az első regénye.
David Yoon író és designer. Feleségével, Nicola Yoonnal Los Angelesben, Kaliforniában él. Történetekről beszélgetnek, és felolvasnak hároméves lányuknak, Pennynek. David illusztrálta a Minden, mindent.

Eredeti cím: Everything, everything
Megjelenés éve hazánkban: 2016
Eredeti megjelenés: 2015
Kiadó: Corgi Books/Gabó Kiadó
Kiadói sorozat: -
Oldalszám: 310


Ami elsőnek feltűnt, az maga a stílus volt. Angolul olvastam a könyvet, és miután túljutottam az első egypár fejezeten, meglepődtem, milyen egyszerűen, érthetően, mégis szépen fogalmaz az írónő, jófajta humorral fűszerezve. Néha azt szoktam észrevenni az amerikai íróknál, hogy (érthető módon) gyakran használnak olyan szavakat, amelyek többnyire az amerikai angolban élnek, ez pedig egy picit megnehezítette a dolgom, amikor elkezdtem az eredeti nyelven való olvasást, de Nicolánál ezt egyáltalán nem vettem észre, szóval azoknak, akik egy könnyű nyelvezetű olvasmányt keresnek, az Everything, everything tökéletes lesz.

A történettől leesett az állam. Olvastam már betegségtől szenvedő szereplőkről nem egyszer, de eddig ez vitte a pálmát. Természetesen nem Maddy SCID-jének örülök ennyire, hanem azoknak a megdöbbentő csavaroknak, amelyeket az írónőnek sikerült úgy elhelyeznie a könyvben, hogy a legváratlanabb helyzetekben sokkolja le az olvasót. Volt néhány pillanat, amikor igencsak néztem, mint hal a szatyorban, hogy én erre életemben nem gondoltam volna. Imádom, amikor meg tudnak lepni.

Bár Nicola nem dolgozott sok szereplővel, azzal a maroknyival, akiket létrehozott, látszott, hogy nagyon közeli kapcsolatot ápolt. Tökéletesre sikeredtek, ilyen jól kidolgozott karakterekkel nagyon régen találkoztam már.

Olly (Nick Robinson) & Maddy (Amandla Stenberg)
forrás

Maddy egy nagyon különleges lány, és itt inkább a személyiségére célzok, mint a betegségére. Rám rendkívül inspirálóan hatott, ahogy az apró dolgokat is tudta értékelni abban az életben, ami neki jutott, és pozitivitásával mindig megmosolyogtatott. Szerettem benne, hogy ilyen intelligens és érdeklődő, azt pedig pláne, hogy óriási könyvmoly. Bár próbálta visszafogni, én az álmodozó oldalát különösképpen megkedveltem, érdekes volt látni, hogy ő mi mindenre vágyik a világból, ami számunkra olyan természetes, mint a lélegzés.

Olly karakterében főleg a különleges humora, és a vicces visszaszólásai fogtak meg. Nagyon energikus és lüktető karakter, mint a villám vitte előre a történetet, amiért jár neki egy óriási pirospont. A ragaszkodása és a nyitottsága, az éleslátása levett a lábamról, nem beszélve az eszéről, ami a szívével egyetemben nagyon is a helyén van.

Nem meglepő módon újabb kedvencet avattam. Alig bírtam letenni a könyvet, olvasmányos, érdekes volt, de egyben mély értelmet is hordozott magában, és voltak benne kifejezetten szívfacsaró részek is. Megtanított jobban értékelni a jó dolgokat magam körül, elfogadni a rosszakat, és a legfontosabb, élni. „Life is a gift. Don’t forget to live it.” Ezer hála és köszönet Nicola Yoonnak, hogy megírta ezt a csodálatos történetet.


AKI NEM OLVASTA MÉG A KÖNYVET, DOBJA EL GYORSAN A GÉPÉT/TELEFONJÁT, FATÁLIS SPOILEREK KÖVETKEZNEK!

Kellemest a hasznossal, ha már elolvastam ezt a könyvet, szeretném beszuszakolni az áprilisi Promágus kupára. Az ehavi téma az utazás, és láss csodát, hát nem eszébe jutott Maddy-nek, hogy elszökik Olly-val világot látni, és kiruccannak egy kicsit Hawaii-ra? Ezen kívül a könyv végén még New York-ig is eljut, szóval remélem, ez több mint elég jövés-menés volt ahhoz, hogy a kedves és mélyen tisztelt Prológus tagok elfogadják indokként. :D

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése