2017. április 12., szerda

Demi Kirschner: Öld meg Jana Robinst! - Ellopott élet #1


Már a megjelenése után el szerettem volna olvasni a könyvet, viszont eddig mindig csak tologattam magam előtt, hogy majd egyszer erre is sort kerítek. A Prológus Magyar hetének köszönhetően végre prioritást élvezett a könyv, lévén Aranymosásos kötet. Elég vegyes érzéseim vannak a dologgal kapcsolatban, kicsit többet vártam egy ilyen pályázatnyertes regénytől.
                      
Jana Robins tizenöt éves, Lipcsében él, és számára az élet az iskolát, a legjobb barátját, vak házvezetőnőjüket és állandóan dolgozó, elérhetetlen apját jelenti.
De egy nap minden megváltozik. Kiderül, hogy mindez csak látszat. Megpróbálják elrejteni előle a világ valódi arcát. Egy olyan világét, ahol az emberek mellett különleges lények őrködnek.
Mindenkinek van egy előre elrendelt sorskulcsa, aminek be kell teljesednie az élete során. De vajon mi az élet értelme? Föl lehet lázadni az előre megírt jövő ellen?
            Mi történik, ha a szerelmed talán az ellenséged?
Jana útra kel, hogy megfejtse a világ rejtélyeit, és múltja ádáz titkát. De megpróbál rájönni arra is, mit érez a két fiú iránt, akikre a lelkét is rábízná. Lehet-e barátságból szerelem? Vagy épp az ellenségből lesz a kedvesed?
A regény az Ellopott élet sorozat első kötete, az Aranymosás pályázat egyik nyertes műve.

Eredeti cím: Öld meg Jana Robinst!
Megjelenés éve hazánkban: 2015
Eredeti megjelenés: 2015
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
Kiadói sorozat: Vörös Pöttyös
Oldalszám: 416


Ami kifejezetten tetszett a történetben, az a rendkívül kreatív és egyedi világfelépítés. Hardcore fantasy rajongónak vallom magam, de ha találkoztam is már hasonló világképpel, biztos nem volt olyan pontosan kidolgozott, mint Demi Krischner-é. Sok új lény pattant ki az írónő fejéből, akikről még sehol sem hallottam, nagyon kíváncsi lennék rá, honnan merített ihletet hozzájuk.

Jana (forrás)
Amin véleményem szerint elcsúszott a dolog, az a szereplők jellemének kidolgozatlansága volt. Elsőkönyves írónál ez (legalábbis tapasztalataim szerint) nem ritka probléma, kíváncsi vagyok, a folytatásban sikerült-e megoldania a dolgot.

Jana, a főszereplő, fáj érte a szívem, de elég gyengécske jellem volt. Úgy gondolom, hogy egy szereplőt az író azért emel ki szerepbe, mert ő viszi előre a történéseket, határozott egyéniségével megoldja a rá váró problémákat. A baj az volt, hogy akármennyire is kerestem, nem igazán találtam rá ezen jellemzők egyikére sem a lány karakterében. Amíg olvastam, végig olyan érzésem volt, mintha Jana csak egy másodfokú mellékszereplő lenne, aki hagyja magát sodródni az árral, és amíg a lovagjai intézkednek helyette, addig ő szerelmetesen hátradől, és boldog-boldogtalannak kesereg egy sort arról, hogy milyen kegyetlen is vele a sors. Jól gondoljátok, nem igazán volt szimpatikus a csaj.

Olivér (forrás)
Sajnos a férfi szereplőgárda sem lopta be magát a szívembe, de ők legalább csináltak valamit, még ha az az idő nagy részében csak veszekedést és szájhősködést jelentett. Oliver az én ízlésemnek már kicsit túlságosan nyálas modorúra sikerült, Griffyn személyiségében pedig nem igazán érezte életszerűnek, hogy egyik napról a másikra ilyen módon kifordulna magából, és teljesen önmaga ellentétévé válna. Félreértés ne essék, nem azzal volt a gondom, hogy effajta változáson ment keresztül, hanem, hogy ennyire rövid idő alatt tette azt. (Ami nagyon szúrta a szemem, az Oliver beceneve volt. Most komolyan! Hogy lehet egy srácot Livnek szólítani?!)

Pozitívum viszont, hogy a történet nem nevezhető unalmasnak. Nem mondom, hogy a kezembe gyökerezett a könyv, és egyhuzamban elolvastam, de azért voltak benne izgalmasabb részek, sőt, néha még meg is lepődtem egy-egy váratlanabb fordulatnál. Az kifejezetten tetszett például, hogy nem töltöttünk sok időt a bevezetéssel, hanem már pár jelenet után fejest ugrottunk a cselekménybe.

Összességében úgy gondolom, hogy nem volt ez egy rossz könyv, egyszer el lehetett olvasni. A szereplőkben csalódtam, viszont a világfelépítést kifejezetten kreatívnak találtam. A folytatást még nem tudom, meg merjem-e kockáztatni, előbb inkább megvárom, mit is szól hozzá a könyves közösség.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése