Keresztesi Dorottya: Félbetépve (Rejtelmes karácsonyok kisregény)

Nádasi Krisz már tavaly is adott ki karácsonyi novellaválogatást, így idén sem ért minket meglepetésként, hogy újabb történetek látnak napvilágot az év utolsó hónapjában. Az idei könyvben (Rejtelmes karácsonyok) kisregények kaptak helyet, melyek közül én Keresztesi Dorottya: Félbetépve című írását olvastam. Az írónő igazán tudja, hogyan hasson az emberek érzelmeire. Egyvalamit viszont nem igazán értek. Miért is ebbe a válogatásba került a Félbetépve?

forrás

Ami egyből felkeltette az érdeklődésem, az a nem mindennapi nézőpont. Az egész történetet Linda, az anyuka meséli el, aki nemrég meghalt egy autóbalesetben, és egy régi kívánsága vált valóra: ha meghal, ne a Mennyekbe szálljon a lelke, hanem maradjon a Földön a szeretteivel. Így az ő szemszögéből nézhetjük végig a hátrahagyott gyerekek és férj mindennapjait, akik próbálnak megbirkózni a gyász súlyával.

Bár általában a velem egykorú szereplőgárdával rendelkező könyvekben tudom otthon érezni magam, Dorottya karaktereit is hamar megszerettem. Linda, bár nem tudom a korát, rendkívül fiatalos anyuka benyomását keltette. (Néha még enyhébb szlenget is használt, én azt már egy picit túlzásnak tartottam.) Könnyekig meghatott (komolyan, ott bőgtem este az ágyamban, miközben olvastam) amilyen odaadással a hátrahagyottait szerette, és a legjobbat akarta nekik. Remélem, egyszer én is hasonló anyuka lehetek.

Márk őszintén meglepett. Linda olyan erősnek és tökéletesnek festette le, és egy ideig annak is tűnt, viszont akkor történt egy bizonyos dolog, ami megrengette a belé vetett hitemet.

A gyerekek imádnivalóak voltak. Gergő és Viki még a leglehangolóbb jelenetbe is tudtak egy kis színt csempészni, nagyszerűen oldották, vagy éppen fokozták a jelenet hangulatát.

Ami még nagyon tetszett a történetben, hogy az írónő el tudott jutni a szavai által az olvasó szívéhez. Nem egy könyvet olvastam már életemben, viszont meg merem kockáztatni, hogy a Félbetépve bekerülne a „Top 10 Most Emotional Stories” listámba. Nem egyszer kellett abbahagynom az olvasást, hogy zsepi után nyúlhassak, viszont olyan alkalom is akadt, amikor alig tudtam visszatartani a nevetést.

Az egyedüli gondolat, ami szöget ütött a fejemben olvasás közben, hogy mégis mit keres ez a kisregény ebben a Rejtelmes karácsonyok című könyvben. Merem feltételezni, hogy ha az ember karácsonykor leül karácsonyi novellákat olvasni, nem pont egy olyan történetre vágyik, amelynek konkrétan az utolsó, epilógusszerű fejezetecskéje szól egyedül a karácsonykor. Arról pedig ne is beszéljünk, milyen hatással van a történet a hangulatra…

Összességében pozitív benyomásaim voltak a Félbetépvével kapcsolatban, jár a pirospont. Bár lehet, hogy én szívesebben látnám ezt a történetet egy, az írónő másik pár írásával együtt egy gyűjteményben, mint egy karácsonyi válogatásban, ez semmiképpen nem csonkítja az élvezetet, amit a kisregény olvasása okoz.