Hági Holend: Csak egyszer...

Hági már egyszer megmutatta az Emma című novellájával, (amiről az értékelésemet ITT találjátok) hogy képes szavakkal mások szívéig elérni. Nyáron abban a megtiszteltetésben lehetett részem, hogy bétáskodhattam a következő írása, a Csak egyszer javára. De vajon sikerült-e felülmúlnia önmagát?

A fő mozgatórugó, előző történetéhez hasonlóan itt is a szerelem, mégpedig az a fajta, amelyiknél első látásra megvan a puff, hogy az ő szavaival éljek.

Bokor Anna állást szerez, mint titkárnő, egy építési vállalatnál. Minden szuperül megy, egészen a 2. munkanapig, amikor találkozik a főnökével, Endrődi Árpáddal. Igen, ekkor következik be az a bizonyos ,,puff”. Anna elkezd álmodozni, de a szálak folyamatosan bonyolódnak, ugyanis ráeszmél, hogy nem egyedül ő szeretne a ,,vezér” kitüntető figyelmébe férkőzni, és eközben akarva-akaratlanul, de hódolót is beújított.

Árpád (Forrás)

„- Jó napot kívánok! Segíthetek? – A nő arcán meglepettséget láttam felvillanni, a férfi viszont nem szólt semmit, csak kezét nyújtva lépett hozzám.

- Üdvözöllek! Endrődi Árpád vagyok, az igazgató, a hölgy pedig az alelnök.”

„Nagyon jó képű férfi, csinos is, amolyan álmaim hercege típus. Nagyon megfogott, még otthon is sokat járt a fejemben, álmodozni kezdtem róla, bár tudtam, hogy semmi esélyem. Az alelnök kisasszony is nagyon oda van érte, azt beszélik. Márpedig ha kettőnk közül kéne választania a vezérnek, hát biztos voltam benne, hogy nem én lennék a befutó.”

A novella stílusa az egyik, ami levett a lábamról. A fiatalos, energikus, mégis választékos írásmód, a poénok és a komikus, valószerű helyzetek pillanatok alatt beszippantottak, és nem is eresztettek, amíg az utolsó sor végére nem értem.

Továbbá a szálak keverése, a csavarok, az izgalom és a kiszámíthatatlan helyzetek is maradásra késztettek.

Anna (Forrás)

A szereplők is említésre méltóak, realisztikusak és szerethetőek, valahol még a ,,főgonoszt” is megértettem. A kedvenc karakterem Anna édesanyja volt, benne abszolút viszontláttam önmagam. Többet nem igazán szeretnék elárulni róluk, nem akarok spoilerezni.

Imádtam a novellát, és 2. olvasásra sem tudok kiemelni szembeötlő, vagy zavaró hibát, tényezőt. Ebben a történetben minden van, amire egy női lélek vágyhat: dráma, szerelem, romantika, álmodozás, csalódás, féltékenység és egy kis akció is! A fenti kérdésre válaszolva pedig: igen, szerintem Hági sokat fejlődött a 2 novella megírása között, és Csak egyszer nekem jobban elnyerte a tetszésem, mint az Emma.