Kelley Armstrong: Az ébredés - Sötét erő trilógia #2

Vigyázat! Az előző részre nézve spoilert tartalmazhat!

Az ütős kezdet után féltem a folytatástól, hátha nem éri el azt a szintet, mint az első rész. De megnyugvásomra Az ébredés ugyanolyan, ha nem nagyobb sikert aratott nálam, mint elődje.

Chloé Saunders menekülés közben őrült felfordulást okoz… szó szerint…

Chloé valaha teljesen hétköznapi tinilány volt – legalábbis ezt gondolta. Aztán rájött a megdöbbentő titokra, hogy nem más, mint egy két lábon járó tudományos kísérlet. Születésekor az Edison Csoport névre hallgató gonosz tudóscsapat genetikai módosítást hajtott végre rajta. Chloé megváltozott, egyedülálló képességekkel rendelkező nekromanta lett, aki szellemeket lát, feltámasztja a halottakat, és ez gyakran szörnyűséges következményekkel jár. S ami még rosszabb, egyre erősödő képessége fenyegetést jelent az Edison Csoport fennmaradó tagjai számára, akik úgy döntenek, véget kell vetni ennek a kísérletnek – örökre…

Eredeti cím: The Awakening

Sorozat: Sötét erő trilógia

Megjelenés éve hazánkban: 2011

Eredeti megjelenés: 2009

Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó Kft.

Kiadói sorozat: Vörös Pöttyös

Oldalszám: 328

Olvass bele: http://konyvmolykepzo.hu/reszlet/az_ebredes.pdf

Szökevényeink csöbörből vödörbe jutottak, ugyanis alig menekültek el a Lyle-házból, újra elkapták Rae-t és Cholét. A lányokat az Edison-scoport ezúttal egy sokkal jobban őrzött helyre szállítja tele biztonsági kamerával és őrrel. Látszólag lehetetlen a kijutás, Cholé mégsem adja fel. Tori segítségére lesz nem csak szokatlanul erős varázserejével, hanem egy tervvel is.

Addig is, amíg hősnőnk be van zárva, nem tétlenkedik, hanem igyekszik hasznossá tenni magát, és a lehető legtöbbet kideríteni fogvatartóiról. Rájön, hogy társaival együtt mind egy kísérlet részei, melyet az Edison-csoport irányít. Néhány variánson beavatkozásokat végeztek el, hogy különleges képességeiket felerősítsék. De valami nem jól sikerülhetett, ugyanis rehabilitálásra küldik az alanyokat, erre szolgált a Lyle-ház. Viszont ha nem sikerül a helyreállítás, kivégzik a gyerekeket. Ez az utolsó információ végleg meggyőzi Cholét, hogy neki semmi keresnivalója itt. Így elkezdődik egyfajta macska-egér játék az Edison-csoport és az ifjú variánsok között.

,,Beléptem Dr. Davidoff irodájába.  Szükségem lett volna egy kísérletekről szóló papírokkal tömött iratszekrényre, de nem láttam mást, mint az asztali számítógépet.

De legalább Macintosh volt – azt jobban ismertem, mint a PC-t.

Megütögettem az egeret, mire a számítógép feléledt alvó állapotából.  A képernyőn

Megjelent a felhasználói bejelentkezés. Csak egy felhasználó, Davidoff, illusztrációként biliárdgolyókkal.  Rákattintottam, és megkaptam a jelszót kérő ablakot. Azt figyelembe sem véve az „Elfelejtettem a jelszót” sorra léptem. Megjelent a tipp: szokásos. Feltételeztem, hogy a szokásos jelszavára gondol. Na, ez tényleg segített.”

Ahogy haladtam előre a sorozattal, Derek egyre jobban a szívemhez nőtt. Az első részben egy zseni, antiszociális fiúnak ismerhettük meg. A menekülés során viszont elő-előtűnik belső, rejtett énje is. Kiderül, hogy vérfarkas, és mélyen, legbelül, bár nem mondja ki, fél az átváltozásoktól, ugyanis nem tudja, mit változtattak képességeiben az orvosok. Erősen ragaszkodik azokhoz, akik fontosak neki, félti őket, és még magát is képes lenne feláldozni, hogy szerettei megmenekülhessenek. Ő a csoport „biztonsági embere”, erejével és eszével szinte bárkivel képes harcba szállni.

Simon a jófiú kettejük közül. Imád képregényeket rajzolni, és az üzenetekben is inkább ily módon kommunikál. Közvetlen és vidám, bármikor képes jó kedvre deríteni Cholét, akihez szerintem próbál egyre közeledni, esetleg többet szeretne a lánytól, mint szimpla barátságot. Simon varázsló, bár cseppet sem olyan nagy a hatalma, mint Torinak. Gyengébb trükkökre képes csak, mint ködfátyol előidézése és néha egy taszítóvarázslat. Ennek ellenére nagyon is szerethető karakter. Kelley szőke, kissé ázsiai kinézetű fiúnak írja le, bár én rossz szokásomhoz híven magamban újraalkottam a kinézetét. Sötétszőke, esetleg világosbarna hajú, magas, európai arcberendezésű fiúként láttam magam előtt.

„Odamutatott egyre, amit szinte elrejtett az árnyék. Míg a többi tipikus felirat volt - becenevekkel, jelképekkel -, ez egy fekete filccel készült vázlat, rajta egy tini srác, arcán mancs alakú tetoválás, Wolverine-szerű karmokkal ábrázolva.

Elvigyorodtam. - Simon! - Amikor Tori rám nézett, hogy „mi?", kijelentettem, hogy ez Simon műve.”

Mint az első kötetben, most sem a szerelmi szálon van a hangsúly. De mostanra rájöttem, hogy az írónő trilógiája nem érzelemközpontú. Sokkal többet számítanak a tettek, a titkok, és maga a túlélés. Visszatérve az érzelmekre, Cholé mindkét fiú irányába érez valamit. Szeretné, ha Simonnal gyengéd szálak kötnék össze, de egy kicsit Derek felé is húz a szíve.

Cholé, Tori, Derek és Simon rendületlenül törtet céljuk felé, és bár néha mellékvágányra futnak, nem adják fel. Nem leányálom az utcán élni, próbálni kitérni üldözőik elől, és ezt ők is tudják. Megedződnek a kint töltött napok alatt, és készek szembenézni azzal, aki az útjukba áll. Csak ajánlani tudom ezt a regényt, bombabiztos kikapcsolódást kínál.

Már olvastad? Írd le Te is, mit gondolsz a könyvről! A véleménynyilvánításról további információkat Az oldal működése menüpontban találsz.